".... az élet fontos része a való világnak. Mi emberek, tanoncok alakítjuk a sorsunkat, minden, ami körülöttünk történik befolyással van ránk és mi magunk is befolyásoljuk..."
A lány fekve hallgatta mentora szavait a nagy teremben. Körülötte mindenki figyelt vagy jegyzetelt. Csak ő gondolta úgy, hogy neki nincs már olyan, amit megtaníthatnának. Ettől függetlenül rendszeresen bejárt órákra, beült, figyelt... majd mikor már unta csak feküdt a padon, aludt vagy csak a tollával játszott.
*king kang kong -- the class is over, its time to vake up* Az óra végét a csengő jelezte. Mindenki felkapkodta a cuccait és már siettek is a következő órára. A lány is felkelt, álmos szemeit megdörzsölte, vállára vette a táskáját elindult az ajtó felé. Mikor a küszöbhöz ért belenézett a falon lógó kis tükörbe, hogy megigazítsa a haját és már lépett volna tovább, mikor egy hang szólította meg a tükörből.
- Na helló Kira! Kérlek gyere az irodámhoz, beszélnem kell veled. - szólt a hang.
Kira sóhajtott egy nagyot, elköszönt a még éppen jegyzeteit összeszedő tanártól és elindult az iskola egyik legtávolabb levő folyosója felé. Az út szinte egy örökkévalóságnak tűnt, kihalt iskolai folyosók… egy lakatlan házra emlékezteti az embert miközben a falakat nézi. 15 perc sétálás után megérkezett egy nagy tükör elé, amin a következő felirat volt olvasható: "Shinigami irodája". Abban a pillanatban, ahogy ránézett egy hatalmas, fekete fura ruhás fazon jelent meg előtte a tükörben, Shinigami-sama, aki szokásos vicces módján köszöntötte a lányt.
- Üdvözöllek Kiraaa~~! Örülök, hogy látlak. Milyen friss és vidám vagy. - szólt viccesen a hang a tükörből.
- Jó reggel Shinigami-sama. Miben kell ma ismét segítenem? - kérdezte a lány kissé még fáradt hangon. Tudván, hogy nem lesz rövid beszélgetés, válláról a földre helyezte a táskáját és nekidőlt a falnak.
- Lenne egy nagy feladatom számodra. - mondta a hang ekkor már komolyabb hangszínben.
Kira csak bólintott, ezzel tudtára adta Shinigami-nak, hogy figyel.
- A napokban az a kósza hír terjed Death City-ben, hogy egy bizonyos Killer Kain éjjelente vandálkodik az utcákon. A minap hárman jelentették, hogy megtámadták őket. Két emberünket megölték és a három tanút kirabolták. A támadó külsejéről sajnos nem sokat tudunk, mert éjszaka támad, és csak annyit mondott, hogy a neve KK. - itt szünetett tartott Shinigami, így lehetősége volt Kirának megszólalni.
- Értem, de mit tehetnék ez ügyben? Nem várhatja el tőlem, hogy egy olyan embert keressek, aki ’inkognítóban’ támad. Semmit se tudunk róla. Csak az álnevét. – felelt értetlenül a lány.
- Igen tudom. De bízok a képességeidben. Shibusen egyik legjobb diákja vagy. A szüleid tehetségét örökölted. Az év eleji teljesítményed meghaladta a várt szintet. Az embereinknek nem volt esélye ellene, de talán te kitalálsz valamit. Te képes vagy egy tolvaj-gyilkos fejével gondolkozni. - fejezte be mondatát a hang.
- Rendben van. – mondta egy sóhajtás után nyugodt hangon, - Megteszem, amit tudok, de nem hiszem, hogy még az éjjel el tudom kapni ezt a KK-t. Viszont, így hogy éjszaka a várost járom... - itt teljesen megváltozott a lány hozzáállása, szünetet tartott majd folytatta, - holnap nem hiszem, hogy lesz elég erőm iskolába jönni.
Kira ezzel úgy érezte, elintézi, hogy ne kelljen iskolába mennie legalább pár nap erejéig. Shinigamin látszott, hogy gondolkozik, majd egy gonosz vigyor jött az arcára.
- Az iskolával ne foglalkozz. - Kira ebben a pillanatban úgy érezte, hogy nyert... de sajnos tévedett, - úgy se szoktál igazán figyelni az órákon, így nem lesz abból senkinek se probléma, ha az iskolában alszol, ahogy eddig is tetted.
Kira csalódottan, de beletörődött, hogy nem jött össze a terve. Felnézett a tükörben álló Shinigamira, rámosolygott.
- Rendben van, azt hiszem ebből nem lesz probléma. Amint beesteledik figyelni fogom a várost, és ha látok egy gyanús személyt, megfigyelem és ha véletlenül az a bizonyos Killer az utamba akadna megkapja a megérdemelt büntetését.
- Helyes! Ezt vártam tőled Kira! Jó munkát! És kellemes éjszakát! - ezzel elbúcsúzott Shinigami és a tükör ismét egy normális tükörré változott.
Kira felvette a földről a cuccait, belenézett a tükörbe, megigazította a haját és a ruháját, majd elindult hazafelé, közben pedig egy dalt dúdolgatott.

#este 11 óra#

Kira már több mint 3 órája a várost járta, ahogy sok fiatal, akik már kijárták Shibusent vagy éppen csak bulizni volt kedvük. Szorgosan figyelte az embereket, de semmi gyanúsat nem vett észre. Hamarosan éjfélt ütött az óra, de még semmi se történt. A lány kezdett kissé fáradt lenni, így elment Death City központjában levő szökőkúthoz, ahol szívesen töltötte szabadidejét, na meg iskola helyett is szívesebben lógott ott.. Mikor odaért Kira letette táskáját, ami elkezdett hirtelen mozogni és hangokat kiadni.
- Jól van Yoru, kiengedlek mostmár. - mondta a lány mosolyogva.
Kira elkezdett a cipzárral matatni, s mikor kinyitotta a táskát egy fura kis aranyos állatka ugrott ki belőle. Ő volt Yoru, Kira kis társa, a Weapon-ja. Kira unalma és fáradtsága elűzése érdekében elkezdett a kis Yoruval játszadozni, mikor a semmiből egy éppen felé szaladó fiú bukkant fel, denevérek elől menekült. Kira feladatának érezte, hogy meg kell védenie az ártatlan fiút, mert ez egy Weapon Meister feladata, így hát felállt, kinyújtotta a bal kezét, ezzel jelet adva Yorunak, aki felöltötte Weapon formáját, egy kaszát, egy pengével. Kira felvette a támadási pozícióját, azonban a fiú hírtelen megállt, félelem egyetlen jelét se mutatva, a denevérek ekkor nemhogy megálltak volna, hanem tovább repültek a lány felé. A lány tudta már… csapda volt… A denevérek már őt vették célpontba, s míg Kira az állatokat  erőteljesen próbálta elhessegetni maga körül, addig a fiú észrevétlenül a lány mögé surrant és penge kinézetű karját óvatosan a lány nyakára szegezte.
- Mit akarsz tőlem Killer Kain? - kérdezte Kira egy cseppnyi félelmet se mutatva.

A denevérek ekkor mintha jelet kaptak volna, elrepültek a sötét éjszakában. A levegő szinte megfagyott a két fiatal körül.
- Ohh.. nocsak. Lebuktam egy kis iskolás lány előtt. Nem hagyhatom, hogy kitudódjon a titkom. Úgyhogy most neked is meg kell halnod. - mondta a fiú nevetgélős hangon.
Kira megpróbáld kiszabadulni a fiú kezei alól, de tehetetlen volt. Egy megoldása maradt, hogy eldobja a fegyverét, Yorut, ezzel azonban fegyvertelen lesz a támadójával szemben, de így esélye van kiszabadulni és lefegyverezni azt. Nem volt sok ideje gondolkozni így hát cselekedett. Eldobta Yorut, aki egyből visszaváltozott eredeti alakjára, Kira ránézett, bólintott, majd a kis Yoru elmenekült. Ketten maradtak.
A fiú reagált Kira cselekedetére, erősebben, biztosabban tartotta a lányt a karjai fogságában. Kira érezte, hogy nehéz dolga lesz, így hogy szabadulni tudjon úgy döntött, beszélget a fiúval.
- És mond csak, miért támadod meg az embereket? – kérdezte a lány immár nyugodtan.
- Mert ők akarják. Nem érdemlik meg, hogy éljenek. Ha tudsz rólam, biztos tudod, hogy kiket támadtam meg.
- Igen, tudok mindenről, de akkor se értem. - folytatta a beszélgetést közbe figyelve Kain minden mozdulatára.
- Hogy is érthetnéd meg, hiszen egy tehetséges, ismert lány vagy. Nem tudod milyen érzés az, mikor a barátaid, a családod és mindenki, aki körülötted van utál azért ami vagy. - ekkor a karjára mutatott, ami egy hatalmas kasza pengéjének formáját öltötte fel. Kis szünet után ismét folytatta, - A családomban mindenki Weapon Meister volt, mindenki büszke volt rájuk és mindenki olyan akart lenni, mint az elődje. Büszkeséggel töltött el mindenkit az, hogy ilyen lehetőségei vannak az életben. És erre jöttem én, aki sose lehet Meister, mert Weapon képességei vannak. Szégyenben nevelkedtem fel, s mikor már nem bírtam elszöktem otthonról. A magány mondhatni jobb volt, mint kirekesztettnek lenni.
- Szóval azért ölsz meg ártatlanokat, mert nem tökéletes az életed? És ezzel tönkre teszed mások életét????
Kira a hallottak után ingerülten reagált. A fiú karját megragadta, nem foglalkozva azzal, hogy az megsértheti, a földre taszította, ekkor már átvette az irányítást kettejük harcában. A földhöz szegezte úgy, hogy az menekülni se tudjon. Kira és Kain között szemkontaktus alakult ki. Hosszú perceken keresztül csak nézték egymást. Pár perc múlva léptek zaját lehetett hallani, Kira biztos volt benne, hogy Yoru szólt Shingami-nak, Spirit-nek és az apjának. A léptek egyre közeledtek, de Kain nem próbált meg meneküli, amit a lány furcsának tartott. Túl egyszerű volt minden.
- Miért nem próbálsz elmenekülni? - kérdezte Kira értetlenül, aki még mindig a fiú felett volt és tartotta azt.
- Van értelme? Ha elmenekülök is, utánam jössz és elkapsz, vagy ha nem te, akkor más. Láttad az arcom, most már könnyen meg tudtok találni. És különben is, ma úgy érzem végleg vége mindennek. – erre a fiú lehunyta a szemeit.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte a lány értetlenül.
A léptek végre alakot öltöttek, azonban nem azok voltak, akikre Kira számított. Három magas és izmos férfi állt előtte. Mindhárman sötét hosszú kabátot viseltek és a kezeikben láncok voltak.
- Egyáltalán nem akarjuk megzavarni eme romantikus pillanatot, de most meg kell halnotok. - mondta az egyik férfi mély hangján, kissé gúnyosan.
- Kik vagytok, és mit akartok? - kérdezte Kira felegyenesedve, elengedve Kain-t.
- Mi vagyunk a Killer testvérek, és mint már említettem, most meg fogtok halni. - amint kimondta a szavakat a férfi egy erős ütéssel eltalálta az előtte álló Kirát, aki a földre esett. Két férfi közeledett láncokkal a földön ülő lány felé, de ekkor Kain, aki gondolkozás nélkül kezdett el mozogni, Kira elé állt. Kitárta karjait, amik ismét eredeti alakjukban voltak.
- Ne bántsátok a lányt. Neki semmi köze a dolgokhoz. - mondta Kain komor hangon.
- De elég köze van hozzá. Látott téged, és minket is. Ez elég ok a halálra. - mondta nevetve a harmadik férfi.
- Miről van szó? - kérdezte Kira kissé zihálva, még nem heverte ki a hírtelen támadást.
- Ohh... szóval a kis barátod nem is tudja Kain. – mondta meglepődve és nevetgélve az egyik férfi. - Ez a kis vakarcs megtámadott minket, úgy gondolta nyerhet ellenünk. De veszített, és cserébe, hogy nem öltük meg nekünk dolgozik most egy kicsit. Lop ezt-azt… megöli azt, akit kell meg ilyenek. Ilyen egy bérgyilkos-tolvaj.
Kira értetlenül nézett Kain-re, majd a három férfira, akik nevettek. Kain a lányra nézett, lehajtotta a fejét, szemeit lesütötte. Nem mondott semmit, ahogy Kira se. A fejében még mindig Kain története és szavai csengtek és az, ahogy ő lehordta a srácot. Kira nem látta esélyét a menekülésnek, csak ült a földön és azt bámulta. Hamarosan ismét léptek zajait hallották, amire a három érkező is felfigyelt, és az utca sarkán levő oszlopnál feltűnt a korábban már várt két férfi, Spirit és Stein, Kira apja. A lány kicsit nyugodtabbnak érezte magát, érkezésük után, s megpróbálta összeszedni maradék erejét.
A Killer testvérek nem várakoztak sokáig, hírtelen támadásba lendültek. A két férfi tapasztalt Weapon & Meister páros voltak, így könnyedén elintézték a két rájuk támadó férfit. Kain és Kira figyelte apja és társa harcát és eközben teljesen megfeledkeztek arról, hogy a harmadik férfi ott van előttük. Ez volt a vissza nem térő alkalom a férfinak, hogy megölje Kain-t és Kira-t. Mikor a fiú nem figyelt a férfi a lánccal felé suhintott, erre Kira időben reagált és a lánc elé ugrott, sikeresen hárította a támadást, a földre zuhant. Ezzel azonban elérte azt, hogy használhatatlanná vált a bal karja.
- Miért védtél meg!? - fordult a sérült lány felé, akinek karjából ömlött a vér.
- Nem tudom. - mondta Kira fájdalmaival küszködve, közben megpróbálta sebét ruhája egy kisebb darabjával bekötözni.
Kain látta, ahogy a lány fájdalmával és félelmével küzd, döntenie kellett.. döntött. Vegyes érzelmek voltak a fiúban, szeretet és utálat. Egy hírtelen mozdulattal a férfi felé ugrott, aki észrevette azt, és a lánccal, amit végig a kezében szorongatott pontosan telibe találta a támadó Kain-t, aki a közeli ház falának esett. A férfi készült, hogy megölje mind a lányt és mind a fiút egy utolsó támadással, de erre már nem volt lehetősége. Spirit és Stein a két férfi után Kira segítségére siettek. A harmadikat is sikeresen legyőzték pillanatok alatt.
Ezután Spirit kasza karját a fal mellett fekvő Kain felé tartotta. A lány tudta mi fog következni, Kain sok bűnt követett el, még ha bosszúból vagy ennek a három férfinak való tartozása miatt is.. de Kira bizonytalan volt. Nem tudta, hogy elítéli-e még a fiút vagy sem. Hiszen a fiú az előbb az életét kockáztatva, de meg akarta menteni őt. Kira nem tudott már gondolkozni, teste magától kezdett el mozogni és a még mindig földön fekvő Kain felé állt, megvédve azt Spirit-től.
- Kira, állj el az útból. - mondta Spirit, a lánynak már nem volt ereje beszélni, így csak a fejét rázta.
- Kira, te is jól tudod, hogy mit tett ez a fiú. Ha most elengedjük, ki tudja mit fog tenni. Le kell őt tartóztatnunk és Shinigami-sama elé vinnünk. - mondta Stein, lányát nyugtatva.
- N-n-n-e-e-e-m-m-m. V-á-á-rjatok. - mondta zihálva.
Kira minden erejét összeszedve állt Kain előtt. Stein lányára nézett, és eszébe jutott valami. Megvakarta a fejét, sóhajtott egyet majd megragadta Spirit zakójának gallérját és magával rántotta azt.
- Mit képzelsz mit csinálsz? - kérdezte Spirit semmit se értve.
- Majd Kira elintézi a maradékot Shinigami-samával. Mi inkább vigyük el ezt a három szemetet. Kira, ne gyere haza túl későn. – fejezte be mondanivalóját Stein.

Ezzel a két férfi hátat fordított, intettek a lánynak majd eltűntek a saroknál. Kira a földre rogyott, karja még mindig vérzett egy kicsit. Másik kezével megpróbálta elszorítani, hogy ne fájjon annyira. Kain, akinek közben sikerült felülnie, nézte, ahogy a lány szenved és letérdelt elé. Ruhája egy darabját leszakította és bekötötte azzal a lány vérző karját. Ránézett a lányra és fürkésző tekintettel figyelte azt.
- Mond, miért nem engedted, hogy elvigyenek? Te fegyvertelen vagy, és sérült. Bármelyik pillanatban rád támadhatok és megölhetnélek.
- De nem fogod megtenni.. igazam van? - kérdezte a lány és a fiú szemeibe nézett.

Fürkésző tekintettel nézték egymást, mintha olvastak volna a másik gondolatában. Kira az elmúlt egy óra alatt rengeteg mindent megtudott Kainről, aki ugyanez alatt az idő alatt mondhatni megismerte önmagát egy másik oldalról, amivel még ő se volt tisztában. A fiú a földre ült, fejét fogva elkezdett nevetni. Kira még mindig őt nézte, elmosolyodott, majd ő is elkezdett nevetni.
- Te aztán egy nagyon fura lány vagy. - mondta még mindig nevetve.
- Nem te mondod nekem először. – válaszolta morcosan.

A lány felállt a földről, próbálta egy kicsit rendbe szedni magát, de a szakadt ruháján már szinte semmi se segíthetett. Felvette a földről a táskáját és a hátára vette.
- Na és most mihez kezdünk? Letartóztatsz? – kérdezte Kain. Kira egy sunyi tekintettel a fiúra nézett majd válaszolt.
- Legyél a Weapon-om.
- TESSÉK!? Várjál várjál! Te tudod mit kérsz tőlem? - tette fel a kérdést a fiú, aki elkerekedett szemekkel figyelte az előtte álló lányt.
- Ha elvállalod, hogy szinkronban harcolsz velem, elintézem, hogy ne legyen semmi beírva az adatlapodba. Kapsz egy új nevet, amellyel nyugodtan mutatkozhatsz az emberek előtt. Egy kis gyakorlás után szerintem elég jól együtt tudnánk dolgozni. Láttam mire vagy képes. És ami azt illeti, szükségem van egy erős és jó partnerra.
- De nem értelek... miért én!? - kérdezte kissé sokkos állapotban a fiú.

- Mert van benned valami, ami számomra kihívást jelent. – mondta és kinyújtotta a jobb kezét a fiúnak.

Kain mosolyogva csóválta a fejét, megfogta Kira kezét és felállt a földről. Kiléptek az utcára, amely csendes volt, és üres. Egy perc erejéig álltak, figyelték a nyugodt várost, senki se gondolná, hogy korábban ott még valakik harcoltak egymással, majd Kira megrántotta hirtelen Kain karját és együtt elindultak Shibusen felé. Ahogy mentek a lámpák úgy aludtak ki mögöttük.

És így kezdődött el Kira és Cain története.